Iskolaérettség
Menjen vagy ne menjen? – Mikor áll készen a gyermek az iskolára?
Pedagógusok és szülők tapasztalatai egyaránt azt mutatják, hogy az iskolakezdés nem minden gyermek számára jelent zökkenőmentes átmenetet. Bár a fejlődés üteme egyénenként eltérő, nagycsoportos korban már többnyire jól láthatók azok a készségek és képességek, amelyek meghatározzák az iskolai beválás esélyeit. Fontos tudni, hogy az iskolaérettség nem elsősorban a megszerzett ismeretek mennyiségét jelenti, hanem az idegrendszer megfelelő érettségét. Ez teszi lehetővé, hogy a gyermek tartósan figyeljen, szabályozza a viselkedését, alkalmazkodjon a közösségi szabályokhoz, valamint sikeresen megbirkózzon az iskolai tanulás kihívásaival. Éppen ezért ebben az életkorban különösen fontos figyelmet fordítani arra, hogy a gyermek elérte-e az iskolakezdéshez szükséges érettségi szintet. De mi alapján dönthetjük el szülőként, hogy gyermekünk készen áll-e az iskolára, vagy számára előnyösebb lenne még egy évet az óvodában tölteni?
Mikor érdemes iskolaérettségi vizsgálatot kérni?
A gyermek körülbelül hat-hét éves korára érik meg arra, hogy elkezdje az iskolát. Ez egy hosszabb folyamat eredménye, nem egyik napról a másikra történik, és egyénenként változik. A gyermek fejlődését nagyban befolyásolják a terhesség és szülés közben történt események, a gyermek környezete és életmódja, az esetleges egészségügyi problémák vagy fejlődési zavarok, a táplálkozás, de akár a kérpernyőidő mennyisége is. Fontos megjegyezni, hogy az iskolaérettség nem függ össze az intellektussal olyan értelemben, hogy ha a gyermek hatévesen akár már ír, olvas és számol is, akkor sem biztos, hogy iskolaérett. Érdemes tehát iskolaérettségi vizsgálatot kérni, ha a gyermek:
- május után tölti be 6. életévét
- súlya, magassága elmarad életkorától
- érzékeny, sírós gyermek
- nincsenek barátai, nehezen teremt kapcsolatot társaival
- nagyfokú bizalmatlanság jellemzi idegenekkel szemben (pl.nem szólal meg a jelenlétükben)
- öltözködésnél, mosdásnál, evésnél segítségre szorul
- nehezen uralkodik indulatain
- nem tud 15-20 percig megülni egy feladatnál
- figyelme hamar terelődik, gyakran vált tevékenységet
- feledékeny, szétszórt
- impulzív, nehezen szabályozza viselkedését
- nehezen fogadja el, tartja be a szabályokat
- feladattudata kialakulatlan
- hiperaktív
- beszéde nehezen érthető
- az összetett utasításokat nem érti
- nem tud végighallgatni egy mesét
- nehezen jegyez meg mondókát, verset
- emberrajza szegényes (hiányzik a haj, fül, törzs, ujjak, a test és végtagok csak pálcikákból állnak)
- illetve akkor is, ha a szülő bizonytalan, de egyébként valószínűleg minden rendben van
Mit nézzek a hatévesemen?
Első lépésben mindenképp érdemes kikérni az óvónénik véleményét, mivel az a gyerek, akit otthon látunk, gyakran teljesen máshogy viselkedik csoportos helyzetben. Számos probléma csak közösségben, feladathelyzetben nyilvánul meg, a családban pedig vagy nem mutatkozik meg, vagy egyszerűen nem vesszük észre. Tehát ha az óvónéni javasolja a vizsgálatot, érdemes azt komolyan venni.
Nézzünk viszont néhány szempontot, amit szülőként is megfigyelhetünk, és arra utalnak, hogy minden rendben zajlik a fejlődés terén. Szóval, valószínűleg iskolaérett, ha:
- Súlya, magassága nem marad el látványosan a többiekétől.
- Elkezdődött a fogváltás, ami biztos jele az idegrendszer érésének.
- Nagyfiús/nagylányos formát ölt, már nem olyan „babás“, pocakos.
- Nem sírja el magát apróságokon, reggel az oviban gond nélkül megy az elválás.
- Nem csetlik-botlik, ritkán esik el, veszélyérzete kialakult. Nem pörög és rohangál folyamatosan.
- Be tudja gombolni a ruháját, egyedül öltözik, vetkőzik és nem tart neki túl sokáig
- Huzamosabb ideig képes olyan tevékenységgel foglalkozni (kb. 15-20 perc) amelynek nincs köze a képernyőhöz. Ilyen például az építés, rajzolás, színezés és egyebek.
- Elfogadhatóan ki tud színezni egy képet. A cerzuát nem marokra fogja és nem hárítja a rajzos feladatokat.
- Egyértelműen jobb vagy bal kezes.
- Beszéde mások számára is érthető, nincsenek beszédhibái, mondatokban fejezi ki magát.
- Elsőre megérti a hosszabb kéréseket, utasításokat is.
- Lehet vele beszélgetni, mondanivalóját összefüggően képes megfogalmazni, válaszol a kérdésekre.
- Képes mesét végighallgatni (nem nézni!) és érti is azt.
- Mondókákat, versikéket különösebb gond nélkül megjegyez.
- A kérésnek eleget tesz, az irányítást elfogadja. Ha kudarc éri vagy akadályozva érzi magát, különösebb fennakadások nélkül képes rajta magát túltenni.
- Óvodában a csoportba beilleszkedett, nincsenek gyakori konfliktusok kortársaival, sem az óvónénivel.
- Közös tevékenységekbe bevonható.
- Az elkezdett feladatokat hajlamos befejezni, nem futkos el az asztaltól.
- Meg tudja számolni a dolgokat, érti a több, kevesebb, semmi, ugyanannyi fogalmát.
Ha a fentiekből több dologgal is nehézségei vannak a gyermeknek, esetleg kétségei vannak afelől, hogy fejlődése megfelelő ütemben zajlik, vagy csak kíváncsi arra, milyenek gyermeke képességei, érdemes gyógypedagógus szakembert felkeresni, aki egy képességfelmérés során fényt deríthet ezekre. Amennyiben felmerül a halasztás kérdése, mindenképp szükséges az ún. Tanácsadó és Prevenciós Központ (Centrum poradenstva a prevencie) felkeresése, ahol pszichológus dönti el, alkalmas-e a gyermek a beiskolázásra.
Fontos megjegyezni, hogy annál a gyermeknél, aki május után tölti be a hatodik életévét, mindenképp érdemes elgondolkodni, kezdje-e el szeptemberben az iskolát. Gondoljunk csak bele, hogy az évvesztes osztálytársak fél-egy évvel idősebbek lesznek nála, ami pontosan ugyanennyi előnyt is jelent számukra. Hiszen tulajdonképpen évvesztes gyermek nem létezik, csak „évnyertes”.
Melecski Júlia,
gyógypedagógus